Milana Jacks - Marked By the Predator, Tizenkettedik Fejezet
Tizenkettedik fejezet
Stephanie
Reggel újra a folyosón vagyunk, és Hart a trónon heverészik, és úgy simogatja a combomat, ahogyan én simogatnék egy ölben ülő cicát. Csakhogy én nem dorombolok. Ő dorombol, halkan, mint egy ágról lógó, jóllakott nagymacska, aki élvezi a napsütést. Szerintem csak megjátssza a nyugalmi állapotot. Szerintem a szoba hőmérsékletét méri, a hímekét, akik felénk pillantanak. Bár észreveszem, hogy egyikük sem találkozik a tekintetével, csak az enyémmel, igyekszem nem tudomást venni róluk és festett arcukról és testükről. Igyekszem nem mutatni a félelmet, amikor a csontjaik láthatóan megmozdulnak a bőr alatt, amikor az izmaik meghajlanak, és számomra természetellenes módon kidomborodnak.
Hart közelebb hajol, és az arcát az enyémhez simítja. A szakálla súrolja a bőrömet, miközben a fülemhez súgja: "A diétád nehéz helyzetbe hoz".
"Ez tényleg nem az én diétám, Hart. Én is eszem krumplit."
"A mai nap feladata az ellátás. Ez azt jelenti, hogy a legfinomabb ételt kell biztosítanunk, nemcsak azért, hogy bebizonyítsuk, hogy nagyszerű vadászok vagyunk, hanem azért is, hogy megmutassuk ügyességünket, és elkapjunk egy nehezen fogható zsákmányt."
"Tessék. Zsákmányt mondtál, tehát nem az egyik hímedről van szó."
"Bárka nem az enyémek egyike."
Megfordulok az ölében, és látom, hogy előre bámul, ezért visszafordulok Arkhoz, aki a lépcső alján áll. Két ujját tintába mártja, és egy vonalat fest a torkára. Alattam Hart teste megfeszül.
"Ez mit jelent?" Kérdezem.
"Tudja, hogy utána megyek."
"És?"
"Az ő törzse és az én törzsem háborúzik, mióta csak ezen a földön járunk. Itt-ott voltak rövid békés időszakok, csak azért, hogy a hímek megpihenjenek. Fegyverszünetet soha nem írtak alá vérrel, amíg ő és én alá nem írtuk."
"Ha utána mész, megszeged a fegyverszünetet?" Kérdezem.
"Igen."
"Ne menj utána."
"Etetnem kell téged, és azt mondtad, hogy a húsunk ízletes. Ha nem Ark, akkor az alternatíva az egyik hímem, és azt nem tehetem meg."
Összeszorítom az ajkaimat. "Ha tudja, hogy utána akarsz menni, miért van még mindig itt?"
"Mert egy őrült."
Hangosan korog a hasam, és megsimogatom.
A katedrálisban csend honol.
Ó, Istenem!
A padlót bámulom.
Hart felemeli az állam a karmával. "Akkor kezdhetjük a játékokat?"
"Nem, Hart, szerintem nem kellene. És ha mégis, mert biztos vagyok benne, hogy igen, akkor tudatom veled, hogy jobban szeretem a csirkét, mint...".
"Sor?"
"Igen, Sor. Szeretem a sült csirkét, a grillezett csirkét, a teriyaki csirkét." Bámul rám, mert még sosem hallott csirkéről, marháról, nyúlról vagy bármi másról. "Krumplipüré?"
Hart megrázza a fejét.
"Bármilyen más állat megteszi" - mondom.
Hart feláll, és magával visz, majd talpra állít, és Arkhoz sétál. Két ujját belemártja Ark összekulcsolt kezébe. Tinta csöpög az ujjbegyeiről, ahogy újra végigsimít az ajkán.
"Hol van a Sha-málod?" Kérdezi Ark.
Mas felmászik a trónlépcsőn, és még bosszúsabbnak tűnik, mint tegnap. Egy pillantást sem szentel nekem, pedig elhalad mellettem.
"Jó reggelt neked is" - fújom fel, mielőtt heves éhséggel a trónra ülnék. A hasam görcsbe rándul. Egyetlen tányért, villát, konyhát vagy bármit sem láttam, mióta leszálltam. Vadásznak az ételre. Nincs szükségük semmiféle főzőedényre. "Bármit vagy bárkit is hozol, nem fogom megenni. Csak hogy mindannyian tudjátok."
Hart visszamasírozik a lépcsőn. "Úgy lesz, nőstény."
"Nem fogok."
Összepréseli az ajkait, én pedig megragadom a tarkóját, és megpróbálom lehúzni, hogy a fülébe suttoghassam, és elmondhassam neki, hogy nem számít, mit hoz. Megennék egy denevért, ha hozna nekem, de Hart hátralép.
"A játékok folytatódnak - jelenti be. "De megtiltom, hogy megöljétek egymást."
Zúgolódás kezdődik, aztán kiabálás, és én válogatok a hangok között, próbálom meghallani, mit mondanak. Mindannyian Arkot akarják. Ő az egyetlen, aki más törzsből van a játékokban, de Hart visszaüvölt valamit a fegyverszünetről és a hozzám hasonló több nőstényről, és arról, hogy nőket hozzanak ide. "Több nőstény több játékot jelent" - jelenti ki Hart. "Ez már az enyém. Ezt mindenki tudja a teremben."
Tiltakozás tör ki, és üvöltés szakad fel a mellkasából. Izmai kidudorodnak. "Ez a játék nem egyszer az életben van. Megígérem nektek. Lesz még nőnemzedék. El fogom hozni őket."
"Hogyan?" - kérdezi a bátyja.
"Én is tudni akarom" - mondja Ark.
Mas félbeszakítja. "Ez a nőstény most itt van, és ez minden, amink van. Lássuk csak... Százhuszonnyolc hím maradt, kezdődjék a játék".
Hart felemeli a tenyerét. "Odakint, ha utánam jöttök, ne kelljen megölnöm titeket. Egyikőtöket sem." Arkra néz, majd vissza a törzsi hímekre. "Amikor jövök, feküdjetek a hátatokra, és lépjetek ki a játékokból. Ma este, amikor visszatérek, azt akarom, hogy a csarnok üres legyen."
Ark felnevet. "Nem parancsolhatsz nekik, hogy mit csináljanak a játékok alatt."
"Épp most tettem meg."
* * *
Egy órával a játékok után a görcsök a hasamban egyre erősödnek. Olyan éhes vagyok, hogy legszívesebben beleharapnék Mas karjába, amelyik valami felett repül, amit nem látok.
"Mas, van valami... nem is tudom. Éhes vagyok és szomjas." Megpróbálok felállni.
"Nem hagyhatod el a trón emelvényét, és nézned kell a játékokat".
Horkantom fel. "Nem láthatom a játékokat."
"Ott vannak előtted a képernyőn."
"Nem látom a képernyőt."
Mas szünetet tart, elfordítja a fejét. "Nem értem."
"Én sem, szóval akkor már ketten vannak, akik nem értik, de ettől nem kapok vizet, és nekem vízre van szükségem." És ételre.
"Elvennéd tőlem a vizet?" Megvonja a szemöldökét.
Sóhajtok, a könyökömet a trónra támasztom, a fejemet pedig a tenyeremre. A játékok alatt vagy talán még utána sem fogadhatok el semmit senkitől. "Felejtsd el."
"A játékokról" - kezdi.
"Hart fog nyerni. Majd én kérek vizet." Nyilvánvaló, hogy Hart a győzelemmel van elfoglalva. Nyilvánvalóan nem tudja, hogy inni, enni és vécére menni kell. Semmit sem ért belőlem, és én semmit sem értek belőle, sem a játékokból, sem ebből az új életből, amit el kell kezdenem élni, különben meghalok itt kint. Egy pillantás az ablakon kifelé mutatja, hogy a kabinom még mindig a toronyhoz van rögzítve. "Haza akarok menni" - suttogom.