Milana Jacks - Stolen By the Predator - Tizenhatodik fejezet

 

Tizenhatodik fejezet

Nar

Végigsimítom Aoa testén a szőrzetet, közben megtapogatom görbéinek csúcsait és völgyeit. Vékony nőstény, akit a Gur által ráerőltetett éhezés még soványabbá tett. Most, hogy megjelöltem őt, és ő viszonozta a jelölést, amit még a mi fajunk nőstényei sem tesznek meg, az emlékeim egyenesen Mashoz vándorolnak.

Mióta ismerem Mas-t, azóta ismerem magam. Nem hiszem, hogy volt olyan időszak, amikor nem voltunk együtt, és voltak idők, amikor azt hittem, hogy ő talán egy másik anyától származó testvér, bár tudom, hogy nem az. A szüleim házában történt rajtaütés után Mas megtalálta Hartot és engem. Kiásott minket, mivel a tető a kijáratunk fölé dőlt.

A fordulatok során sok Ra ellen harcoltunk együtt, mindig fedeztük egymás hátát. Egészen a közelmúltig. Cserbenhagytam őt. Egy nőstényt választottam helyette.

Összeszorítottam a fogaimat, hogy ne vicsorogjak és ne ébresszem fel az istennőmet. Megmarkolom a bundát, amivel Mas megajándékozott, miután megmentettem az életét azon a szörnyű éjszakán, amikor azt hittem, hogy a bélsérülése soha nem gyógyul be. De addigra már úttörő munkát végzett a bolygó első javítórendszerének kifejlesztésében, és kitette magát a próbának.

A hímek végignézték a kínokat, amiken keresztülment, és senki sem ment többé a javítórendszer közelébe. Kivéve Hartot. Mert Hart a Kai, és egyben egy őrült. Amti biztosan megtalálta benne a lelki társát. Végtelenül örülök a bátyámnak.

Otthagyom az ágyat, hogy a szoba közepére álljak, felhúzom a portálvezérlő központomat, nyitok egy rövid portált, és besétálok Mas szobájába, egy kis helyiségbe, egy ággyal a főtoronyban. Masnak sosem volt szüksége kunyhóra, és az otthonunk romokban hevert a kiterjedt háborúk után. Soha nem kérdeztem meg, miért nem épített Mas soha kunyhót az enyém közelében. Valójában a legtöbb hím soha nem épített újra semmit, újabb háborúra és még több pusztításra számítva, valószínűleg nem akartak vesződni azzal, hogy bármit is építsenek, amikor a Rá csak úgy eljön és lerombolja, és ismét kénytelenek leszünk visszavonulni mélyen a Ka területére, hogy újracsoportosuljunk, hogy visszaszerezzük Kalia-t, ezt a várost és a fővárosunkat, amely átkozottul közel van a Rá határához.

Mas szobája úgy néz ki, mint a földünk központi portálja. Nem hiszem, hogy még a toronyportál-irányító központnak is ennyi monitorja vagy bejárata lenne. Nekem nincs hozzáférésem a vezérlőjéhez, így csak a kapcsolatok labirintusát látom, fényes aranyszínű vonalakat, pontokat és csillagokat mindenütt. Tenyeremmel végigsimítok a vezérlőkön, megpróbálok itt-ott megnyitni néhány portált, de nem sikerül.

A szemem sarkából kiszúrom az Omila-hegyen élő egyik gonosz törzs bundáját. Ritkán járnak férfiként, inkább állatok, mint értelmes lények. Látásra megöljük őket, bár ritkán látjuk őket. Végigsimítok a kezemmel a tűzvörös bundán, eszembe jut ez a nőstény. Csapdába akart csalni minket, és maga is egy viperák barlangjába esett. Amikor azok kiszívták a vérét, Mas és én beosontunk a barlangba, és elloptuk a testét. Levettem a bundáját, a maradékot pedig elégettük, hogy amikor az emberei keresni kezdenek, ne érezhessék rajtunk a szagunkat. Rengeteg földet égettünk fel, miközben elhagytuk azt a szörnyű helyet.

Lecsatolom a bundát a falról, és hátralépek, hogy egy furcsa portált lássak, egy apró fehér fényt a többi aranyszínű fény között ezen a falon. A vörös bundát a vállamra vetve, az ujjammal megbökdösöm a portált. Legalább egy tucatnyi portálból álló háló nyílik ki a szobában, amely földünk különböző részei felett húzódik. És felismerem az egyiket, ugyanazt, amit Mas a Ra területén lévő erdő belsejében állított fel arra az esetre, ha gyors menekülésre lenne szükségünk.

Soha nem léptünk be ezekről a helyekről, ebben biztos vagyok. Még az Omila-hegyre is van egy portál, bár oda még egyikünk sem tért vissza. Hacsak Mas nem. Szerintem igen, és szerintem valóban hozzáférése van a portálokhoz az egész földünkön. "Te átkozott zseni" - mondom senkinek. Akárhol is van, és ha él, ezek közül a helyek közül valamelyik felé veszi az irányt. Megbököm a Gur falujához vezető portálbejáratot, és ahogy az kigyullad és elkezd kinyílni, becsukom.

Megbökök egy másik portált a gömbünk másik oldalán, és az is kinyílik.

"Bassza meg." Mas hozzáférést biztosított nekem ezekhez a titkos portálokhoz. Fogadok, hogy azt hitte, előbb fogok beleragadni valamelyikbe, mint ő. Ő sokkal óvatosabb és számítóbb.

Mas okos. Megpróbálna kommunikálni velem, Harttal vagy a toronnyal. Nem gondolná, hogy bárki is benézne a szobájába. Vagy talán mégis. Tudnia kellett volna, hogy keresni fogom.

Leülök az ágyára, és felbámulok a plafonra. Mi a fasz van? A felettem lévő mennyezeten egy kapu tátong. Akárhová is vezet, éjszaka van, és felbőszítem a vadászomat, és előrébb tolom, hogy jobban lássak a szemén keresztül. Mégis, szinte lehetetlen látni, hogy hová vezet, és ahogy próbálom megállapítani a helyet, a portál megremeg, ami az instabilitás jele. A falra nézek, és látom, hogy a Gur táborába vezető titkos átjáró is csillog. Össze vannak kötve. De a mennyezeti portál instabil. Egy férfit tud szállítani, legfeljebb kettőt, aztán összeomlik.

Térdre hajlok, és átugrom rajta, a sárban landolva. Amikor megfordulok, a kapu csillog, még mindig tart. Ha bezárom, összeomlik, ha nem zárom be, valaki meglátja, és utánam jön. Leguggolok és körülnézek. Balra tőlem égő tábor. Sár a mezítlábam alatt. Ré szőr és vér szaga. Gur táborának szélén vagyok. Bassza meg.