A.K. Koonce - Hopeless Realm, Epilógus
Epilógus
Daxdyn
Évszázadok óta mások érzelmeiből élek. Zakara Storm az első ember, aki valaha is arra kényszerített, hogy valami igazit érezzek. Valamit, ami teljesen az enyém.
A félelme megdobogtatja a szívemet, de az én nyugalmam csillapítja az emelkedő adrenalinszintjét.
Halvány szőke szálak suhannak gyönyörű arcának finom szögletein. Túl sok aggodalom van a szemében. Szeretném eltaszítani magamtól ezt az érzést, de bármennyire is próbálkozom, úgy tűnik, örökké benne él. Óvatosan a feje búbjára nyomom az ajkaimat, és közben belélegzem.
A szívverésem az övével egyezik, gyors ritmusba rendeződik, ami arra késztet, hogy igyekezzek boldoggá és nyugodttá tenni őt, és békében tartani, bármit is hoz a holnap.
Vannak félelmetesebb dolgok is, mint az Istenek Birodalma. A halandók birodalma sokkal szörnyűbb.
De mégis meg akarom védeni őt a félelmeitől.
Lassan magamhoz húzom a csípőjénél fogva, és anélkül, hogy felhívnám magamra a figyelmet, hüvelykujjaimmal köröket rajzolok az alhasának meleg, lapos bőrén.
Valami istenadta oknál fogva ez a tökéletes nő kurvára szeret engem.
Vajon akkor is szeretni fog, amikor rájön, hogy egy fontos részletet eltitkoltam előle?
Vannak dolgok, amiket nem mondhatok el az embereknek. Tudod, az emberek hajlamosak ostorozni azokat, akik olyan dolgokat tudnak róluk, amiket még ők maguk sem tudnak.
Soha nem mondhatom el neki, amit a spirális érzelmei elárulnak nekem. Ő a düh, a szorongás, a szomorúság és a vágy kaotikus vihara.
Még a szokásosnál is jobban.
Hamarosan magától is rá fog jönni.
Vajon ő is annyira örül majd neki, mint én? Ahogy Darrio is örülni fog? Mint Ryder... Ryder talán halálra rémül, amikor rájön.
A karom szorosan köréje fonódik, a tenyerem szélesre tárul a hasán, meg akarom védeni a holnaptól, ami biztosan bekövetkezik.
Meg akarom védeni a benne növekvő babánkat.
A vég