Eva Chase - Dragon’s Desire, Huszonegyedik fejezet
21. fejezet
Marco
Az áruló,Phillipe, Ren lábai előtt rogyott össze, mellkasán vér csordult végig. Sárkányváltóm hátrafelé kitért, és megrázta a kezét, hogy visszahúzza a karmait. Ahogy a hópárduc visszaváltozott Phillipe zsinóros emberi alakjába, a feje körbecsapott. A tekintete összeakadt az enyémmel. Hirtelen aggodalom csillant meg a szemében.
Miért? Mert megölte az egyik rokonom? Jó, hogy megszabadultam attól az ürüléktől. Kibaszottul dicsőséges volt.
Felemelkedtem jaguár alakomból, figyelmen kívül hagyva a fájdalmat és a fájdalmat, ahol holnap új hegek lesznek. Aztán összefontam a kezeimet, és tapsolni kezdtem.
A teremben a rokonaim és a többi alfa fokozatosan visszaváltozott. Legtöbbjük csatlakozott a tapsomhoz. Ren elfordította a fejét, ahogy a válaszunkat vette, megdöbbent, majd az állát felemelve, amitől a szívem megdagadt a szeretettől, magáévá tette. Már nem a lángok hercegnője. Az előttem álló nő minden porcikájában királynő volt.
Odamentem hozzá, és megfogtam a kezét. "Megkapta, amit megérdemelt - mondtam halkan. "Csodálatos voltál, Ren."
Közelebb hajoltam, hogy megcsókoljam, mire valaki kimerülten, de mégis örömteli felkiáltást adott ki a tömegből. Minden rokonomnak éreznie kellett most - hogy a társammal való kötelékem beteljesedett, hogy a saját vágyaik ennyi év után új macskagyerekeket hozhatnak nekik. De nem ez volt az egyetlen ok az ünneplésre.
Ren keményen visszacsókolt, mintha az ajkaink találkozásán keresztül feltöltődne az erejével. Boldogan adtam neki bármit, amire szüksége volt. Megérintette az arcom, megtalálta a karomnyomot közvetlenül a szemem alatt, amely még nem pecsételődött be. Megráztam a fejem, hogy megmondjam neki, ne aggódjon emiatt. A seb csak egy kicsit csípett, amíg itt álltam mellette.
Aztán a rokonom felé fordultam, és a diadal gesztusaként a levegőbe emeltem az összekulcsolt kezünket. "A rokonaink között lévő gazembereket és árulókat elintéztük. Ezt a biztonságot egy sárkányváltó hozza nekünk. Egy új korszak kezdődik számunkra. Egy olyan korszak, amikor az alakváltók együtt fognak dolgozni ellenségeink ellen, és úgy élnek és szeretnek majd, hogy az erőszak árnyéka nem függ felettünk."
"Igyunk a sárkányváltóra!" - kiáltotta valaki - azt hittem, Silvan - a hallgatóságból.
"A sárkányváltóra!" - csatlakozott hozzá egy csomó hang. Néhányan óvatosan, néhányan sántikálva, de mindannyian ragyogó szemmel, több rokonom is odasompolygott, hogy tiszteletét tegye Ren előtt, mintha csak most találkoztak volna vele.
Jobb későn, mint soha. Mosoly kúszott az arcomra, ahogy néztem, ahogy a fejüket csóválják, és a kezüket az övére szorítják, hálálkodó és bátorító szavakat mormolva. Itt még soha senki nem látott ilyen csatát a hazai pályánkon. És itt senki sem látott még olyan sárkányharcot, mint amilyet Ren most vívott.
Még egy macska is értékelni tudta az erőt, amit mutatott - és a kegyelmet.
A tekintetem elvándorolt róla azokhoz, akiket a társam bátorsága és minden erőfeszítésünk ellenére elvesztettünk. Coreen férje, Raoul halálos golyót kapott a mellkasába. A gazfickók néhány másikat is halálosan megsebesítettek a harcban. Néhány kísérőm, aki segítségére sietett, elesett, és nem tudott felkelni. Sok rokonuk még élt, de túlságosan legyengültek a sebeiktől ahhoz, hogy felálljanak.
Most, hogy a káosz lecsillapodott, több kísérő is besurrant a szobába. Odaintettem őket. "Hozzák a sérült rokonainkat az orvosi szobába, gyorsan. A halottak temetéséről pedig gondoskodnunk kell." Szünetet tartottam. Nem az összes halottat. Phillipe elvesztette a jogot erre a tiszteletre, és a gazemberek eleve nem is érdemelték ki. "A gazembereket is elégetjük, máshol."
Bólintottak, és rohantak, hogy kövessék a parancsomat. Coreen a férje mellé térdelt, kezét a homlokán nyugtatta, a vállai lecsüggedtek. "Segítek gondoskodni róla" - mondta durva hangon a hozzá csatlakozott kísérőknek. A tekintete megtalálta az enyémet.
"Sajnálom" - mondtam.
A szája eltorzult. "Jól harcolt. Nem tudta, hogyan kell hátrálni. Nem ez volt a természete." Átnézett a vállam felett, Ren felé, majd vissza rám. "Köszönöm" - tette hozzá. "Talán túl sokáig voltunk sárkányváltó nélkül."
"Nem áll szándékomban elveszíteni ezt az egyet" - mondtam, mire sikerült egy csipetnyi mosolyt csalnia az arcára.
Visszamentem Renhez. Néhány rokonom még mindig körülötte csoportosult, és rajongott érte. Ő egyenesen tartotta magát, mindannyiuknak melegen válaszolt, de éreztem rajta a kimerültséget. A társam túl sok csatát vívott az elmúlt hetekben.
Hátulról átkaroltam. Még a gyógyuló sebeim fájdalma ellenére is mennyei érzés volt a csupasz bőrét az enyémhez simítani. Egy csókot nyomtam a vállára, és a fülébe mormoltam: - Visszakísérjelek a szobádba? El sem tudom képzelni, mekkora pihenésre van szükséged ezek után."
Ren ajkai megrándultak. Egy pillanatra az ölelésembe hajolt. De a tekintete végigvándorolt a szobán, ahol az emberi barátja állt.
"Azt hiszem, van néhány dolog, amit el kell intéznem, mielőtt pihenhetnék" - mondta.
* * *
Ren
Tétován odasétáltam Kylie-hoz, figyeltem, hogy van-e valami jele annak, hogy elég közel jöttem. Még sosem látta a sárkányalakomat, és az első alkalommal csak azt látta, hogy gazembereket verekszem le és sütök hamuvá. Aztán a szeme láttára vágtam fel egy fickó torkát.
Már akkor is nehezen tudta feldolgozni az erőszakot, amivel szembesült. És most én voltam a közepén. Talán csak haza akart menni, és soha többé nem szólt hozzám.
A legjobb barátnőm látta, hogy jövök, és megindult előre, hogy találkozzunk. Megálltam, hagytam, hogy ő adja meg a tempót. Meglepetésemre egyenesen felém lépett, és átkarolt, úgy tűnt, nem érdekli, hogy meztelen és kissé véres vagyok.
"Ó, Istenem, Ren" - mondta. "Annyira megijedtem érted. De te olyan vagány voltál! Szent szar, azok a gazemberek azt sem tudták, mi ütött beléjük, ugye? Kibaszott seggfejek."
Visszaöleltem őt egy megtorpanó nevetéssel. "Megijedtél értem? Kibaszottul rettegtem, hogy valamelyikük bántani fog téged."
"Ó, a sas testőröm elhárította őket. Nem volt semmi gond. És én is kaptam pár ütést." Remegés futott végig a testén, de beszívott egy lélegzetet, és egyenletesnek tartotta a hangját. "Komolyan mondom. Csodálatos voltál."
A szívem úgy éreztem, mintha megrepedt volna. A saját lélegzetem majdnem zokogásként jött. Kylie hátrahúzódott, hogy az arcomba bámuljon. "Mi a baj?"
"Én csak... Talán hülyeség volt. Annyira aggódtam, hogy ez az egész... nos, minden túl sok lesz neked." Intettem a körülöttünk zajló csata maradványai felé. "Az alakváltók közössége általában nem ilyen. Legalábbis abból, amit a srácok meséltek nekem, nem az. De most minden olyan zűrzavaros. Nem akarok harcolni, de muszáj. Emberek halnak meg... Nem kellene mindezzel foglalkoznod."
"Hé - mondta határozottan a legjobb barátnőm. Megragadta a vállamat, amíg nem találkoztam a szemével. "Nem kell. De én akarom. A második F a BFF-ben az örökkévalóságot jelenti, emlékszel? Mennyi szarba keveredtünk bele, majd jöttünk ki belőle, amikor New Yorkban voltunk? Szóval az a dolog, amibe most belekeveredtél, egy kicsit ijesztőbb - rendben. Lehet, hogy néha vissza kell vennem egy lépést, de én még mindig veled vagyok ebben a dologban." Vigyor tört ki az arcán. "A legjobb barátom egy sárkány. Hány ember mondhatja ezt el magáról?"
Ekkor tényleg elnevettem magam, és egy újabb öleléssel szorítottam meg. "Te vagy a legjobb, Kylie. Sajnálom, hogy kizártalak."
"Megértem" - mondta Kylie gyengéden. "Csak ne csináld még egyszer, hallod?"
Amikor elengedtem, a szoba végéhez léptünk. Kylie tekintete végigsiklott a roncsokon. "Szóval... nem kell aggódnunk, hogy még több ilyen bunkó felbukkan, ugye?"
"Nem hiszem. Abból, amit hallottunk, ez volt az utolsó próbálkozásuk, mindent megtettek, hogy elintézzenek minket. Különben Phillipe nem mutatta volna meg a kezét."
És legyőztük őket. A gazemberek mostanra megtizedelődtek - legalábbis azok, akik engem és az alfáimat holtan akarták látni.
A lábam megingott alattam. Talán a falnak dőltem volna, ha egy nagy kéz nem kapja el a karomat.
"Szia - mondta Nate, és lehajolt, hogy megcsókolja a halántékomat. "A váltás és a harc sokat kivett belőled." Kylie-ra pillantott. "Nem bánod, ha kölcsönveszem, hogy pihenjen egy kicsit?"
"Kérlek, tedd meg" - mondta Kylie egy lendületes mozdulattal. Vigyorogva kacsintott rám, miközben a medvealakító elkísért.
A többi alfa a folyosón várakozott. "Mi a helyzet a többi rokonoddal?" Kérdeztem Marcót.
"Á, elég jól tudnak vigyázni magukra" - mondta a szokásos lanyha hangján. "Tartottam egy szép kis beszédet, és kiosztottam néhány parancsot. Ez legalább néhány óráig kitart nekik." Az arckifejezése komolyabbá vált. "Holnap lesz a temetés."
"És ha a szerencse is úgy akarja, utána jó ideig nem lesz több" - jegyezte meg Áron. Megfogta a kezem, miközben a vendégszobám felé tartottunk.
Amikor az ajtóhoz értünk, a négy srác követett befelé. Én az ágyra másztam, ők pedig körém torlódtak. A reggeli kimerültség már kezdett utolérni. Ásítottam, és a párnára hajtottam a fejem, körülvett a melegük, és csak úgy elaludtam.
* * *
Arra ébredtem,kissé fáradtan és fájdalmasan,de sokkal élénkebbnek éreztem magam,mint korábban,hogy az ablakon besodródott a késő délutáni nap csíkja. Elnyújtózkodtam az ágyon, és a társaim megmozdultak. Lenéztem magamra, és grimaszoltam.
"Oké, azt hiszem, vacsora előtt egy fürdésre van szükség."
Marco kuncogva lecsúszott az ágyról. "Bármennyire is szeretnék csatlakozni hozzátok, azt hiszem, jobb, ha jelentkezem a rokonaimnál. De majd a vacsoránál találkozunk... és utána?"
Hangjának bágyadt hangja vágyakozással töltött el. Felpattantam, hogy találkozzam vele, és csókba húztam. "Természetesen "és utána"."
Már megnéztem a lakosztály fürdőszobájában lévő fürdőkádat. Akárcsak az ágy, a kör alakú kád is bőven elég nagy volt öt embernek. Négynek gyerekjátéknak kellett lennie. Addig forgattam a csapot, amíg a víz gőzölgő sugárban csordogált. Egy marék tengeri só, hogy kellemes és élénkítő legyen - tökéletes!
"Gondolom, mindannyian meg vagyunk hívva?" mondta Nate, miközben besétált utánam.
"Minél többen, annál jobb. Szeretnék úgy gondolni rá, mint egy nagy, nedves reset gombra ebben a látogatásban. Viszlát, gazemberek! Helló, akármit is szoktak csinálni az alakváltók!"
"Még bőven van időd mindezt megtanulni" - mondta Áron. Átkarolt, és a vállamra nyomta az ajkát. "És alig várom, hogy végigkísérhesselek az úton."
"Hmm. Én is" - mondtam a szemöldököm szuggesztív csóválásával, amitől felnevetett.
Miközben belevetettem magam a forró vízbe, West végre előbukkant a hálószobából. Végignézett rajtam, ahogy már elmerültem, és az utánam bemászó alfatársain, és megvonta a vállát. "Miért ne?"
Nos, ez volt körülbelül annyi lelkesedés, amennyit a farkasváltómtól remélhettem.
A víz suttogása a bőrömön felidézte bennem a ma reggeli kellemesebbnél kellemesebb tevékenységek emlékét. A kis közjátékom a tóban Marcóval. A sok móka, amit a vízben játszadozva lehetett átélni. Megnyaltam az ajkaimat, és körülnéztem a társaimra. Aztán egy mélyebb késztetés kerítette hatalmába a szívemet.
Ma bármelyiküket elveszíthettem volna. Ha valamelyiküket rossz golyó kapta volna el, mint Coreen férjét... Már a gondolat is megrántott.
Tudniuk kellett, hogy mennyit jelentenek nekem.
Átsiklottam a vízen Aaronhoz. Elmosolyodott, és megsimogatta az arcom. Letelepedtem az ölébe, és odahajoltam egy csókra. A másik keze a derekamra telepedett, a hüvelykujja végigsimított az oldalamon, miközben a szánk csúnyán egymáshoz simult. Már bőven forró voltam és izgatott, mire visszaengedtem. De kicsit távolabb tartottam magam tőle, és belenéztem a ragyogó kék szemébe.
"Szeretlek" - mondtam, és az érzés úgy rohant át rajtam, mintha a szavak hangos kimondása az imádat egy teljesen új palackját nyitotta volna ki.
Áron arca felragyogott. Újra megcsókolt, ezúttal még mélyebben. Aztán azt mondta, ajkait csak egy centire az enyémtől: "Szeretlek, Serenity. Mindig."
Elsodródtam tőle Nate mellé. A medve alakváltó máris vigyorogva fogadott a karjaiban. Bebújtam az ölelésébe, és erősen megcsókoltam, azt akartam, hogy érezze, mennyire fontos ez nekem. A mellkasában morajlott, az ujjai a hátamat simogatták. Megérintettem az arca oldalát, amikor elhúzódtam, hogy találkozhassak meleg, barna tekintetével.
"Szeretlek."
"Én is szeretlek" - mondta. "Soha ne kételkedj ebben."
Ismét az ajkaim az övéhez simítottam. Aztán megfordultam. West a kád túlsó sarkából figyelt engem. A teste megfeszült, de sötétzöld szemei lágyabbnak tűntek, mint általában.
"Gyere ide, Sparks" - mondta. "Akár meg is kaphatom a csókomat."
Azt hitte, hogy nem kapja meg a többit? Nos, talán én sem voltam benne teljesen biztos. Kicsit nehéz volt követni, hogy mit érzek a kettőnk közötti tologatással. De ha csókot ajánlott, jobb, ha elhiszi, hogy elfogadom.
Odalibegtem hozzá, félig-meddig arra számítva, hogy meggondolja magát. Vagy hogy megragadjon, és olyan éhesen csókoljon meg, hogy a fejembe szállt.
Felém nyúlt, ujjait a csuklóm köré fonta, hogy kicsit közelebb rántson. A másik kezét a hajamba túrta. Egy pillanatig egymás tekintetét fogtuk, az övét furcsán keresve. Egy rezdülés futott át a mellkasomon. Aztán magához húzott a hátralévő úton.
A szája olyan gyengédséggel követelte az enyémet, amire nem tudtam volna felkészülni. Az ajkai szétfeszítették az enyémet, hogy elmélyítse a csókot, és csak úgy elvesztem benne. Elvesztem az ölelésének gyengéd szenvedélyében, elvesztem az illatában, ami a bőrén terjengett, mintha az otthona erdeit hozta volna ide magával.
Ez volt az a férfi, akiről tudtam, hogy a társam lehet. Az, akit megpillantottam azokban a ritka pillanatokban, amikor elengedte az őrségét.
A fejem majd' megfordult, amikor elengedte az ajkam a szorításból. Egy másodpercig csak bámultam őt, lélegzetemet visszafojtva, egész testem lángolt a kéjtől és a szívből jövő vágytól egyaránt. Levegőt vettem, hogy kimondjam, amit a többieknek is mondtam, amit most tagadhatatlanul igaznak éreztem - és a másik szobában dörömbölt az ajtó.
Ahogy megpördültem, Marco lépett be a szobába. Homlokát ráncolva, szemében aggodalomtól sötétlő szemekkel.
"Néhány gazember megszökött - mondta. "Nem olyan sokan, hogy egyedül aggódnunk kellene miattuk, de - az embereim jelentése szerint észak felé indultak. Egyenesen egy vámpírcsapat felé, amely épp most annektálta a New York-i birtokomat, és most onnan indul tovább. Úgy tűnik, a gazembereknek több szövetségesük van, mint gondoltuk. És épp most szítottak ki egy teljes körű paranormális háborút."
Felnyögtem, és hátrahajtottam a fejemet a víz párnájának. Ennyit a pihenésről. De az elszántság, amit a csata alatt éreztem, csak még jobban megkeményedett bennem.
"Rendben", mondtam. "Fogalmuk sincs, mibe keverednek, ha egy sárkánnyal szórakoznak. Itt az ideje, hogy egyszer s mindenkorra megmutassuk minden ellenségünknek, milyen rossz ötlet ez."