Milana Jacks - Arked By the Predator, Ötödik fejezet

 

ÖTÖDIK FEJEZET

LENA

Rövid, tizenkét éves tanulói pályafutásom alatt tizenhét iskolát váltottam, és a játékok első napja olyan, mintha az első napom lenne egy új iskolában. Az első napon mindig ideges vagyok. Egyfajta hányós rendetlenség. Még most is, és még akkor is, amikor Dani azzal a nagy fehér szemével, ami olyan, mint egy golflabda, engem bámul, epét hányok a kádba.
Az egyik szolgám unott arckifejezéssel átnyújt egy kis kendőt, és én megtörlöm vele a számat.
Dani összeszedi a sokkoló szarságát (biztos vagyok benne, hogy ennek a nősténynek még soha életében nem volt idegőrlő napja), és felsóhajt. "A legtöbb nősténynél az aggodalom a játékok napján normális."
"Te is ideges voltál a játékok napján?"
Dani szemhéja csak egy hajszálnyit ereszkedik le, és a padlót nézi, mintha emlékezne. Szája mindkét szélét felhúzva mosolyog. Meglágyulnak a vonásai, és azt mondja: "Nem, ha jól emlékszem".
És tessék. Amikor már azt hittem, hogy elértem ennek a ragadozó nősténynek azt a mélyen elrejtett lágy közepét, bebizonyítja, hogy tévedtem.
"Izgatott voltam" - folytatja. "Talán izgatott és nem ideges. Tudod, van különbség."
"Tudom."
"Akkor biztosan izgatott vagy" - állapítja meg határozottan.
"Igen, asszonyom" - mondom.
Dani helyeslően bólint, és egy csuklómozdulattal elküldi a szolgát, mintha csak a bosszantó legyeket kergetné el. Az illata, egy lila virág, a lanever, azt hiszem, kellemes és hívogató, megelőzi őt, ahogy közeledik felém. A csuklójára szíjazott erszényből, közvetlenül a tőr mellett, egy karkötőt húz elő. A közepén egy finomítatlan kő van, fehér és tejszerű, benne apró kék csillagszerű pontokkal. A tengerre emlékeztet, amikor a hold a felszínre ér.
"Gyönyörű - mondom.
"Ez egy családi kő, amit az anyámtól örököltem. A kő nyugtató energiát juttat az ember testébe. Nincs többé a gyengeségnek az a nyomorult megnyilvánulása."
"Bármelyik gyengeség, vagy az összes gyengeség?" Kérdezem, miközben a bal csuklómra erősíti a karkötőt.
"A hányás, kedvesem."
"Áh", jegyzem meg. "Hogy van Vor?"
Elmosolyodik, a szemei a vadászlány ezüstjét villogtatják. "A fiam jól felkészült."
"Ezt örömmel hallom."
"És még ha nem is lenne, biztosította a győzelmét."
"Az biztos."
Dani bólint. "Örülök."
"Örülök, hogy tetszik." Bólintok. "Mindig. Szolgálatára, asszonyom, igen, asszonyom."
Bámul rám, láthatóan nem igazán tudja, hogy most szórakozom-e vele, vagy komolyan mondom. Egy kicsit mindkettő.
Néha csak azért mondok hülyeségeket, hogy felbosszantsam. Örülök, ha ezt meg tudom tenni. Passzív agressziónak hívják azt hiszem, amit csinálok, és ez tetszik. Semmiképp sem mernék szembeszállni ezzel az őrült nővel.
"Készen állsz - állapítja meg, és nem kérdezi, hogy én készen állok-e. Jobb is, ha készen állok.
Abban a pillanatban, ahogy Dani visszahúzza a redőnyöket, és kinyitja a hatalmas dupla ajtókat, amelyek a tető közepéig nyúló teraszra vezetnek, ahová még soha nem tettem be a lábam, a hasam felemelkedik, én pedig ismét a kád fölé hajolok, és belevágok a vízbe. A karkötőt szorongatva, amit tőle kaptam, várom, hogy a fejemben lévő pörgés alábbhagyjon, és amikor nem, azt hiszem, elájulok.
Amióta a Joyliusba tartó cirkáló felrobbant, és én egy aprócska kapszulában utaztam az űrben, azóta nagyon félek a magasságtól. Miközben a kastély tetején lakom, ahol a tetőről lángoló tűz lobog, gyönyörű, gazdag színű szövetek borítják az ablakokat, amelyeket nem nyitok ki. Még a teraszról sem tudtam. Az oda vezető ajtó zökkenőmentesen illeszkedik a tető többi részébe, és őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy a szoba ferde részén van kijárat.
Kint a teraszon Dani visszavonuló alakja a korlátok felé mozdul. Nem vár rám, és nem is velem tart, hanem azt várja, hogy kövessem.
Ahogy megyek, a fejem megpördül, amitől megingok a lábamon. Kurva hangos a teraszon. A város ragadozói kiabálnak, miközben Dani integet, majd elfordítja a fejét, és a profilját adja nekem, apró gesztusokkal jelzi, hogy mellette kell lennem. Ha meg kell fordulnia, és szólítania kell, bajba kerülök.
De a fejemben forog a pörgés.
A torkomban felszökik az epe.
A térdeim egyre gyengébbek, azzal fenyegetnek, hogy összecsuklanak.
Annyira izgatott voltam a játékok miatt, és most egy roncs vagyok. Nem is annyira a játékok miatt. Hanem a magasság. Olyan érzés, mintha a világ tetején állnék. Képletesen, ez jó móka. Szó szerint nem annyira. Imani mindig megnyugtatott, amikor ennyire kiakadtam. Azt mondta, hogy koncentráljak a légzésemre. Megkeresem és azonosítom a körülöttem lévő tárgyakat, amelyeket fel tudok venni és irányítani.
Az orromon keresztül lélegzem, hosszú, mély lélegzeteket veszek, és körülnézek. Fáklyák égnek mindkét oldalamon. A tető mindig lángol. Ez Mae, az istennőjük energiája. Én. A tűz hívogat, hogy nézzem, hogy megmozdítsam, hogy érezzem az égést a bőrömön. A kezem, mintha nem is a sajátom lenne, kinyúlik, ujjbegyeim a fáklya tetején lévő láng felé nyúlnak.
A tűz a fáklyáról a kézfejemre ugrik. Megijedek és sikoltva visszahúzom a kezem, mert azt hiszem, meg fog égetni. A láng a gyönyörű fehér ruhámra hullik, és lángra lobbantja.
Ó, bassza meg! Elkezdek fújni rá, toporzékolni, táncolni, rohangálni a teraszon, mint egy levágott fejű csirke, de nem, a ruha lángol, és a tűz felfelé terjed. Hamuvá égek.
Visszarohanok a szobába, és készülök beugrani a kádba, de a testem megfagy.
"Ne!"- hangzik a fejemben.
Ez egy parancs, aminek a testem engedelmeskedik. A lábam, mintha valaki másé lenne, elsétál a víztől, és visszamegy a terasz felé, hogy Dani mellett álljon.
A ruha fényesen ég. A tűz gyorsan terjed, eléri a törzsemet, a karomat, a nyakamat, az arcomat, míg végül hamuvá nem változtatja a ruhát, ami körülöttem száll. Csak ezután alszik el.
Van egy pillanatnyi csend, amikor megállni látszik az idő, és elég ideig tudom magam összeszedni, hogy fellélegezzek. A terasz alatt a ragadozók ellepik az utcákat. A városon túl kilométereken át érkeztek a játékokra. A sok ember csendjétől megint hánynom kell.
Nem tudom, hogy mondhatnék-e valamit. Lángra kaptam és nem égtem el.
"Sajnálom a ruhát, Dani." Az anyja ruhája volt, gyönyörű, drágakövekkel átszőtt fehér bőr ierto, amely felül fűzővé nyúlt. Amikor nem válaszol, ránézek.
Dani elsápad, és a döbbenet arckifejezése tagadhatatlan.
"Én is így érzek" - mondom neki.
Ott állok, most már megalázva, hogy meztelenül állok Ralna városa előtt, amely tele van azzal, ami úgy tűnik, mintha a Ra törzs lakosságának a fele eljött volna, hogy tanúja legyen a játékoknak.
Dani megragadja a kezemet, és erősebben szorítja, mint kellene. Összepréselem az ajkaimat, nehogy felsikítsak a fájdalomtól. Megpróbálom elrántani, de ő erősen tartja.
"Úgy tűnik - mondja összeszorított fogakkal, ferde mosolyával a helyén -, Mae nem volt elégedett a ruhával". Elengedi a kezemet, én pedig ökölbe szorítom az ujjaimat, és újra ellazítom a kezemet, hogy megbizonyosodjak róla, hogy a ragadozó nőstény nem tört el egyetlen csontot sem.
"Sajnálom a ruhát" - ismétlem.
"Szedd össze magad, ember."
"Próbálkozom."
"Próbáld jobban." Dani legyint. "A pletykák, miszerint emberi nőstények hordozzák az istennőinket, most már igaznak bizonyultak" - jelenti be, a hangja kimért és tekintélyt parancsoló. "Mae hazatért."
Az emberek egy olyan imát kezdenek kántálni, amit már sokszor hallottam. Valójában ez egy olyan ima, amelyet a bolygó minden törzstagja elkántál, mielőtt beledobják a gyógynövényeket vagy a vért vagy bármilyen áldozatot, amit tűzgyújtáskor szándékoznak bemutatni. Csak néhány másodpercig tart, mielőtt a hímek ujjonganak és kiabálnak, és én egyetlen szót hallok ismételni: "Játékok, játékok, játékok!"
Ez mosolyt csal az arcomra. Játékok. Szeretek sportot nézni.
Dani felemeli a karját, hogy elhallgattassa a tömeget, de Vor megjelenik mellettem, és arcon puszil, mielőtt az anyja helyett mellém állna. A hímek kifütyülik, ő pedig nevet, én pedig szélesebben mosolygok. Dani azonban nem szórakozik. Szúrósan bámul rám.
Fel kell ébrednem, baszd meg, és alázatosan le kell alázkodnom, le kell szállnom Dani színpadáról, ami most a terasz. Utálja megosztani a trónt, a színpadot, és határozottan utálja a hatalmat az emberei felett. Úgy érzem, ha rajta múlna, egyedül lenne itt fent, mi egyszerű halandók pedig lenn lennénk lent, felnéznénk rá, és engedelmeskednénk a szeszélyeinek.
A baj az, hogy szerintem Mae, az istennő nem hallgat az olyan egyszerű halandókra, mint Dani, és van egy olyan érzésem, hogy Mae szándékosan gyújtotta fel a testemet, és égette meg a ruhámat. Mae az életembe is kerülhet, úgyhogy Dani tanácsát, hogy szedjem össze magam, meg kellene fogadnom.
Vor megfogja a kezemet, és gyengéden, szinte csábítóan végigsimít a tenyeremen a hüvelykujjával. Feketét visel feketén, az arcát félig szénnel, félig vörösre festette. Az alatta lévő hímek elkezdik továbbadni a festéket, és a testükre, az arcukra, sőt a fegyverükre is rákenik. Vor felé fordulok, ő pedig felemeli összekötött kezünket, és megmutatja, hogy a hüvelykujjával vörös festéket kent a tenyeremre. A tömeg felé emeli a tenyeremet, és azok ismét kifütyülik. Fém csattogni kezd a fémen, amikor egy férfi közeledik, akit felismerek. Feli a neve, és ő nyert, majd párosodott az egyik barátommal.
"Szia, Feli" - köszöntöm őt.
Bólint, és majdnem megbotlik a lábában, amikor egy üres emelvényre lép közvetlenül tőlem jobbra.
Dani felkapja a fejét, és rám mered.
Óóóó. Nyelek egyet. "Tessék?"
Megrázza a fejét. "Látom, a fiam nem tájékoztatott a játék etikettről."
"Egy párosodott hímet üdvözölt" - mondja Vor.
"Az apád is párosodott, és üdvözlés nélkül vittem el. Ezt tartsd észben, fiam."
Vor megköszörüli a torkát, és hozzám fordul. "Nem szabad egyetlen hímnek sem kegyet mutatnod, hacsak nem áll szándékodban, hogy ő győzzön. Mindannyian a szívességekre figyelnek. Akinek kedvezel, az lesz a kiszemelt hím a játékokban."
"Akkor az te lennél" - hazudom.
Elmosolyodik, megmutatva nekem az összes fogát. Az egyikre vér tapad, és a nyelvével lenyalja. "Valóban."
"Szerencsére a fiamnak nincs miért aggódnia, hiszen ő a legfittebb férfi, aki benevezett a játékokra, és rengeteg barátja, akik tartoznak nekünk szívességekkel, szintén részt vesz a versenyen. A végén őt fogja kiválasztani. Mindez csak azért van, hogy a mi népünk jól szórakozzon. Mindenki tudja, ki lesz a győztes." Szúrja rám a tekintetét egy hegyes pillantással.
"Igen, asszonyom." Bólintok. "Értettem."
Dani megsimogatja az arcom. "Bölcsen választottál, ember."
Az arcom felforrósodik, és Dani elhúzza a kezét. Bámulja égett tenyerét, aztán ökölbe szorítja az oldalán, és semleges arckifejezést vakol az arcára.
Ó, bassza meg, azt hiszem, az istennő épp most égette meg. Hőséget hányt az arcomra, és megégette Danit. Szent szar, Mae meg akar ölni? Neki és nekem beszélgetnünk kell, ami érdekesnek ígérkezik, tekintve, hogy magammal kell beszélgetnem.
Mögöttünk üvöltés hallatszik, és megpördülök, hogy lássam, ahogy a tetőn a tűz életre kel, és lehetetlen magasságokba szökik.
A ragadozók kiabálnak, és Feli elkezdi mozgatni a karját egy olyan dolog fölött, ami biztos vagyok benne, hogy egy játékvezérlő központ. Emlékszem, hogy ezt csinálta a nővérem játékai alatt, még Tash birtokán. Nem látom a portálokat vagy a portálvezérlőket, de tudom, hogy ott vannak.
Feli elkezdi sorolni a neveket, kezdve Vorral, aki a neve hallatán ismét megcsókolja az arcom, és leugrik a teraszról, majd több korláton lefelé, amíg el nem éri a hímek csoportját, akikkel leggyakrabban látom. Megveregetik a vállát, én pedig - kissé - előrehajolok, hogy jobban lássam. Felnéz, és csókot fúj rám.
Én is így teszek, de a tekintetem nem időzik rajta. Keresem a tömeget, miközben a tetőn tovább lobog a tűz, miközben a lenti tömeg egyre nyugtalanabbá válik, ahogy a versengésre és a vérontásra számít.
Több ezer ember áll a palota közelében. Nem tudom mindet átszűrni, és Feli a férfiak neveit sorolja, akik közül egyik sem az, akit hallani akarok. Tördelem a kezem, és tovább keresgélek, a tenyerem kezd felforrósodni, és megolvasztja a karkötőt, amit Danitól kaptam. "Hagyd abba" - sziszegem magamra, mert abba akarom hagyni, hogy ennyi hőt termeljek. A szép karkötő megolvad, és lehámozom a bőrömről, azon gondolkodva, hogyan fogom elrejteni, hogy tönkretettem. Bassza meg! Dani biztosan meg fog ölni.
Hűvös szél fúj felénk, és megborzongat. Még mindig meztelen vagyok, és reszketnem kéne, szégyenlősnek kéne lennem, hogy be akarok takarózni, de belülről ég a testem, mint azok a tüzek a tetőn. Nem fog jönni.
Feli bejelenti, hogy a játékok maximális befogadóképességnél bezártak.
A ragadozók ujjonganak.
Dani felsóhajt, amire megesküdnék, hogy megkönnyebbülten sóhajt.
Közelebb lépek a terasz széléhez, a tekintetem egyszerre mindenhová elkerekedik.
"Engem keresel?" Egy suttogás a fülem mellett.
Megpördülök és hazudok: "Nem."
Ark fehér ierto-t visel, fehér övvel, amelyet festett fekete fémmel és szegecsekkel díszítettek. Egyenruhája ropogós és új, plüss ajkai fehérre és pirosra festve. Két hosszú madártoll, egy kék és egy fehér, lóg a füléből egészen a mellkasa közepéig. Gondolkodás nélkül megsimogatom a kéket, és mintha kényszerből mondanám: "Igazi om-tollak".
"Mmhm", mondja.
"Miért nincs a neved azon a listán, ragadozó?"
Ark kuncog, ezüstös szemei felemelkednek a sarkában. "Elkéstem." Kibontja az övének felső részét, és négy szúrt sebet fedez fel. Az egyikből vér szivárog, én pedig észhez térek, és a számat eltakarom a kezemmel. "Ó, Istenem, ezt meg kell nézetned." Hülye, Lena. Ezek öngyógyítóak.
Ark ezüstös tekintetét Danira siklatja. "Szia, anya. Úgy látom, megdöbbentél, hogy látsz engem."
Dani visszamosolyog, mint egy cápa. "Elkéstél."
"Elfoglaltál."
Ez meg mit jelentsen?
"Én csak rád vigyázok, fiam. Itt már nincsenek barátaid. Menj vissza a földeken ólálkodni, és hagyd Ralnát a jogos örökösére."
Ark összeszorítja az ajkát. "Megtenném, ha nem döntöttél volna úgy, hogy megtartod a játékokat Mae-nek Ralnában. A te hibád, nem az enyém. Tash örömmel adott otthont a játékainak."
"Mae-nek itt a helye velünk."
"Nem is tudnék jobban egyetérteni."
"Kiválasztotta a ragadozóját."
Ark úgy mosolyog, mint egy cápa. Ezt az anyjától örökölte. Szent szar, ezek ketten egyformák. Hullámokban hullámzik róluk a gyűlölet, de egy kívülálló számára ez egy normális beszélgetésnek tűnne, mintha anya és fia rövid időre összevesznének, de semmi túl veszélyes. Én jobban tudom.
Dani mindent meg fog tenni, hogy megölje Arkot a játékokban. Valószínűleg ragadozókat küldött utána, és így szerezte azokat a szúrt sebeket, és ezért késett el.
"Tisztában vagyok vele, hogy kit választott - mondta Ark. "Ennek ellenére a helyem a játékokban garantált."
"Teljes kapacitással rendelkezünk" - vág közbe Feli. "Négyszáz férfi."
Ark összekacsint. "Ezért jelentkeztem én először."
Feli megráncolja a homlokát, és úgy tűnik, hogy az előtte lévő képernyőt olvassa. "Rajta vagy a listán."
"Megmondtam" - mondja Ark, és mint Vor, felugrik a korlátra, de aztán lecsapja a kezét, és egy nyitott légtérbe ugrik. Eltűnik.
"Mi a fene volt ez, Feli?" Dani sziszeg.
"Nem tudom."
"Derítsd ki!"
"Ide" - kiabál Ark a forgalmas piac egyik sarkában álló kereskedőkocsi tetejéről. Felemel valami sötét, kerek valamit. "Ezek portálzsebek." Leugrik a szekérről a levegőbe, és újra megjelenik Dani mögött.
A lány megpördül, kezét ökölbe szorítva.
"Bárhová be tudok menni és ki tudok menni portálalap nélkül" - mondja. "Ami a játékokat illeti, anyám, kifizetődő, ha az ember barátkozik a Ka-val. A portálmesterük előnyös. Bármit meg tud hackelni, beleértve a játékaidat is. Vigyázz, Anya, az egész Ka-hadsereg bármelyik pillanatban felbukkanhat itt."
Dani felhorkant, egyáltalán nem nőiesen, ez azt mutatja, hogy a férfi eljutott hozzá. Felbosszantja őt. A pokolba is, Ark bárkit fel tud idegesíteni.
"A Ka nem fog megmenteni téged" - mondja. "Egyedül idejönni hülyeség. Az arroganciád a győzelmedbe fog kerülni."
Röviden Ark rám pillant, majd vissza az anyjára. Elmosolyodik, egyetlen billenés az ajkai sarkában. "Játsszunk, anya."
"Játsszunk", sziszegi Dani. "Alig várom, hogy lássam az arcodat, amikor a fiamat választja."
Ark összerezzen, de megmutatja Daninak a fogait. "Három span!" - kiáltja.
"Két éjszaka" - jelenti ki Dani.
Rám néznek. "Egy..." Basszus, a többit elfelejtettem. "Haver?" Nem lehet haver.
"Egy győztes", kiáltja Vor lentről.
Szép mentés. Rámosolygok.
Rám kacsint.
Vissza kacsintok. Dani elégedetten megsimogatja a hajamat. "Jó kislány."
Vau vau.