Riley Storm - A Mate to Treasure - 4. fejezet

 

Negyedik fejezet

Asher

Kilépett a házból, a családja otthonából. Nos, a családjának az a része, amelyik Five Peaksben élt. Az Aterna klán a sárkányklánok közül a legrégebbi volt, és a világ számos más részén is voltak kiterjedt rokonai.

Asher egy pillanatra belélegezte a hegyi levegőt, és azt kívánta, bárcsak felvehetné a másik alakját, hogy a késő délutáni égbolton keresztül szárnyalhasson útban a célállomás felé. Csodálatos érzés lenne magába szívni a nyári nap utolsó darabkáit. Még most is el tudta képzelni, ahogy a fénysugarak visszaverődnek a pikkelyeiről. Pompás lenne.

Sajnos, ez nem jöhetett szóba számára, legalábbis ma nem. Találkoznia kellett egy emberrel. Egy nagyon makacs, idegesítő emberrel, aki jó sok pénzébe került. Sokkal többet, mint amennyit valaha is gondolt volna, hogy fizetnie kell azért, hogy csendben tartsa.

Valójában Asher még mindig nem volt biztos benne, hogy miért egyezett bele valaha is egy ilyen túlzóan magas összegbe. Ha a többiek megtudták volna, hogy mennyi...

Magát a pert lehetetlen volt titokban tartani. Asher nem volt a klán házában, amikor a papírokat kézbesítették, és így a hírek elterjedtek, nem kis részben a...

"Asher."

Remek. "Ha az ördögről beszélsz, megjelenik" - mondta Asher, és szembefordult legidősebb testvérével. "Mit tehetek érted, Logan?"

Logan volt az Aterna-klán Öt Csúcs ágának jelenlegi vezetője, és egy királyi púp a hátán. Bár már azelőtt is ilyen volt, hogy átvette volna a vezetői pozíciót. Minden testvér idegesítő volt. Akár idősebb, akár fiatalabb.

"Muszáj úgy tenned, mintha gyűlölnél?" Logan panaszkodott. "Egy család vagyunk, Asher."

"Így sokkal szórakoztatóbb. És mindig a bőröd alá megy. Mit akarsz, kistestvér?"

Logan morgott. Egy centivel alacsonyabb volt Ashernél, és annak ellenére, hogy az ötvenes évei elején járt, majdnem tizennégy évvel idősebb volt nála, Asher még mindig azzal cukkolta, hogy kisebb.

"Olyan kis szarházi vagy. Nem tudnál már keresni egy társat, hogy ő is megpofozhasson, ha elkezdesz faszfejként viselkedni?"

Asher kővé dermedt. Utálta, amikor a bátyjai elővették ezt a kártyát. Mindegyikük harmincéves koruk előtt megtalálta a párját. Most ő már majdnem negyvenéves volt, és még mindig nem volt.

Még mindig egyedül.

"Viszlát, Logan" - morogta. "Legyen szép napod. Seggfej."

"Tájékoztass a perről, Asher."

Szóval erről szólt az egész. A perről. Emma. A pénzről. Az igazi bűnös. Mint minden sárkány, Logan is, minél idősebb lett, annál inkább megszállottja lett a pénznek, a kincsnek, és annak biztosításának, hogy a személyes kincsei és a kláné egyre nagyobbak legyenek.

A pénz kifizetésének gondolata, méghozzá egy embernek, szinte idegen volt számára. Sőt, Asher úgy gondolta, hogy Logan közel állt ahhoz, hogy azt javasolja, "intézze el" a problémát. Méghozzá véglegesen.

"Elintézem, testvér" - mondta, hangsúlyozva a családi kapcsolatukat, és azt, hogy nincs szükség arra, hogy Logan a klán fejeként sznoboskodjon vele.

"Tényleg? Megoldottad?" Logan tudni akarta, nem hátrálva meg.

A bátyja egy seggfej volt, de egy sárkányklán élére sem úgy kerül az ember, hogy megalázkodik. Asher tudta, hogy nem fog elmenni anélkül, hogy jobban megmagyarázná a helyzetet.

"Ne feledd, hogy távol akarunk maradni a nyilvánosságtól" - mondta Logan. "Minél kevesebb ember gondol rólunk, vagy tud rólunk, annál jobb. Szóval ezt tartsd észben, miközben "gondoskodsz" róla".

"Nem vagyok hülye" - mutatott rá Asher. "Mindezt magamtól is ki tudom találni. Mit akarsz valójában, Logan? Mi az igazi értelme annak, hogy itt vagy?"

"Csak azt" - mondta Logan. "Hogy emlékeztesselek, hogy óvatosnak kell lenned. Már azzal is elszúrtad, hogy hagytad elszökni azt a valamit, bármi is volt az. Már egy hónap telt el, és még mindig nem láttuk vagy hallottunk róla újra."

Asher megforgatta a szemét. "Nem is voltam szolgálatban, testvér. Pontosan nulla felelősségem van azért, ami a kapun keresztül jött. Kiabálj az őrökkel, akik ott voltak."

"Azt tervezem" - mondta neki Logan. "A klánok következő találkozóján. De az csak két hét múlva lesz, úgyhogy addig, mivel nem az Aterna klánból jöttek, csak te állsz rendelkezésemre."

"Igazán nagyszerű vezetés tőled" - húzta el magát Asher. "Olyasvalakit hibáztatni, aki valójában nem is hibás. Ettől az emberek igazán megszeretnek majd klánfőnökként."

Logan dühösen sziszegett, de többet nem mondott. Az Aterna klánfőnöki kinevezése még egészen új volt, még egy éve sincs, és ez volt az első incidens, amit el kellett intéznie. Sajnos Logan nem sokat tehetett, és ez csak még dühösebbé tette.

Nem mintha Asher hibáztatta volna. Magára volt dühös, amiért hagyta megszökni a túlvilági lényt. Egy sárkány lényének egész célja az volt, hogy megvédje a világot a túlvilágon élő dolgoktól. De nem az ő hibája volt, hogy az őrök ellustultak. Hetven éve nem jött át semmi ezen a kapun, azóta nem, hogy először felfedték. A másik két Kapu évezredek óta nem működött.

Hogyan is számíthatott volna bárki is arra, hogy valami ilyesmi történik? A túlvilági lények jobban tudták, hogy nem szabad a sárkányokkal szórakozni. Vesztettek. Minden alkalommal.

Mint ahogy ez is, amikor újra felbukkant.

"Intézd el ezt a problémát, Asher" - morogta Logan, miközben újra visszatalált a helyére.

"Mondtam már, hogy megteszem. Talán ha tényleg hinnél bennem, akkor elhinnéd, amikor ezt mondtam, és nem éreznéd szükségét, hogy négy különböző módon ismételd el nekem ugyanazt a dolgot."

Egy darabig egyik sárkány sem szólalt meg, mindketten feszültek a saját belső problémáik miatt, az érzelmek közel álltak a forrongáshoz. Logan a vezetői stresszel küzdött, míg Asher mindent megtett, hogy úgy tegyen, mintha a per rendezése Emmával nem lenne nagy ügy.

De mindannyian elveszítenék az eszüket, ha tudnák, hogy mennyit hajlandó vagyok fizetni a per rendezéséért.

Nem hagyhatta, hogy ez kitudódjon. Ezért is fizetett a saját személyes kincséből, nem a klánéból. Így senki sem tudta volna meg, és békében rendezhette volna a dolgot.

Ráadásul így Emmának több mint elég pénze lenne az újjáépítéshez. Valami furcsa oknál fogva ez nagyon vonzotta Ashert. Jobban, mint gondolta volna. A bűntudat, amit a lány nagyapja házában keletkezett kár miatt érzett, sokkal erősebb volt, mint amennyire joga lett volna.

Ha ez kitudódik, az emberek azt gondolnák, hogy elpuhult, és akkor Asher soha nem találna párt. Egyetlen nőstény sárkány sem akart olyan társat, aki önként feladott ennyit a saját kincséből.

"Ez minden?" Asher megkérdezte, először uralkodva az indulatain. "Mennem kell."

Nemcsak mennie kellett, hanem menni is akart.

Elindult a kincseskamrába, hogy találkozzon Emmával, és legnagyobb meglepetésére azon kapta magát, hogy alig várja, hogy odaérjen.

Alig várta, hogy láthassa őt.