Riley Storm - A Mate to Treasure - 16. fejezet

 

Tizenhatodik fejezet

Emma

Egy maréknyi másodpercig mozdulatlanul ült a kocsijában, és szótlanul döbbent meg azon, amit Asher az imént tett vele.

Az autójával. Az ő drága autójával. Tönkretette! Az ajtó be volt horpadva, az ablakok betörtek. Miért nem tudta megállni, hogy ne arra gondoljon, hogy mindezt az ő védelmében tette? A férfi mindenesetre úgy állította be, hogy úgy tűnjön.

A döbbenet azonban gyorsan átadta helyét a dühnek, és Emma rángatni kezdte az ajtókilincset, megpróbált kiszállni a kocsiból. Ez azonban nem sikerült. Csapdába esett!

A logika közbeszólt, és a lány kioldotta a biztonsági övét, átmászott a konzolon a másik oldalra. Az oldalsó tükörben mozgást pillantott meg, de mire átért és kiszállt a kocsiból, nyilvánvalóvá vált számára, hogy bármi is történt, megtörtént.

A négy férfi közül, akiket a drogdíler körül őrködni látott, hárman elterültek a földön. Nem mozdultak. Remélhetőleg csak eszméletlenek voltak. A negyediknek nyoma sem volt.

Emma meglepetten felnyikkant, amikor látta, hogy Asher felemeli a férfit a motorháztetőről, majd visszacsapja a motorháztetőre, és valami számára érthetetlen dolgot vicsorog.

Nem tudta, hogy pontosan mi folyik itt, de határozottan úgy tűnt, hogy Asher mindent kézben tart. A tekintete ismét végigjárta a leterített őröket. Vajon ő tette ezt? Mindezt az alatt az idő alatt, amíg ő kiszállt a kocsiból?

A szeme észrevett még valamit a földön az egyik őr mellett, ami kilógott a kabátja alól. Mivel vidéki kisvárosból származott, tudta, hogy néz ki egy fegyver, ha meglátja, még ha félig el is takarja a kabát.

Ez volt az, amitől Asher megvédte őt, döbbent rá, és érezte, hogy a szíve gyorsabban ver.

A férfi végig tudta, hogy fegyver van náluk, és megpróbált megszabadulni tőle. Asher az életét próbálta megmenteni. Ezt most már nem tagadhatta, a bizonyíték túl egyértelmű volt a számára.

Honnan tudta? Ráadásul, hogyan intézte el a négy férfit ilyen rövid idő alatt? Emma figyelte, ahogy a férfi kihallgatja az idősebb férfit, akit a motorháztetőhöz szegezett. Az ilyesmihez ügyesség kellett. Nagyon sok ügyességet.

Lehet, hogy Asher valamiféle kormányügynök?

Kormányzati ügynök. Titkos páncélterem az erdőben. Egy "testvér", aki képes követni őt.

"Szent szar!" - kiáltott fel, amikor minden összeállt a maga összefüggéseiben. Most már mindennek sokkal több értelme volt!

A titokzatos lyuk a falán valakitől, akiről nem tudott beszélni. A rendőrség, amelyik azonnal elengedte. A korlátlan pénzösszeg a nagyapja házának javítására, a kérdés, amivel az egész kezdődött. A harci képességei, a titkos kijáratok a páncélteremből, hogyhogy eddig nem látta mindezt?

Asher most a lányra nézett, miután meghallotta a felkiáltását.

"Hol van a kincsem?" - vicsorgott, és visszavette a figyelmét a motorháztetőn ülő férfira.

Odasétált hozzá. Nem szólt neki, hogy szálljon vissza a kocsiba, ami azt jelenthette, hogy a veszély elmúlt. Egyelőre.

"Ki ez a fickó?" - kérdezte lazán.

"Ez a szarházi" - morogta Asher, és ránehezedett a súlyával a férfira, még jobban behorpasztva a motorháztetőt. "Ő a felelős azért, hogy bezártak minket a páncélterembe."

Emma hozzáállása jegessé vált, ahogy tőrrel meredt a férfira. "Te zártál be minket oda?" - kiáltotta. "Miért tetted ezt?" A nő nekirontott a férfinak, de Asher karja megakadályozta. "Te seggfej!"

A hirtelen érzelemkitörésre nem számított, és Emma megtorpant egy lépést hátra, döbbenten pislogott, és próbált összeszedni magát.

"Ő az is, aki ellopta a kincsemet" - mondta Asher.

A férfi felnevetett. De csak egy pillanatra. Asher kormányügynök épp csak annyi időre engedte el a vállát, hogy hasba vágja a férfit, kiszorítva a levegőt a tüdejéből.

"Te alávaló emberi ürülék" - köpte Emma, miközben a férfi fájdalmasan kapkodta a levegőt, és próbálta visszanyerni a lélegzetét. "Nem hiszem el, hogy ilyesmit teszel valakivel.

"Hol van a kincsem?" Asher vészjóslóan morogta, a figyelme most megoszlott a nő és az áldozata között.

Emma megpróbálta nem észrevenni a férfi állandó pillantásait, amelyeket felé küldött, de nehéz volt nem észrevenni, különösen, amikor folyton visszabámult.

"Már régen eltűnt" - kuncogott a férfi. "Nem tudom, hová."

Emma zihált, és a beismerés hallatán a kezével eltakarta a száját. Volt ott egy kincs.

Miért volt egy kormányügynöknek kincse? Annyi kérdés, amire nem tudott választ adni. De az egyik legnagyobbat épp most erősítette meg. Asher nem hazudott neki sem a kincsről, sem az ellopásáról. Ez mind teljesen igaz volt!

Így talán néhány korábbi véleménye is téves volt róla. Talán mégsem Asher volt a rosszfiú. Lehet, hogy a jófiúk közé tartozott, akár kormányügynök volt, akár nem, és a lány tévedett?

"Mondja meg, hol találom" - mondta Asher a bűnbanda urának.

"Fogalmam sincs."

Fém ropogott. Asher egyre mélyebbre tolta a kocsi mélyébe a férfit. A lány észrevette, hogy milyen erős. Az izmok nem csak a látszat kedvéért.

"Esküszöm, esküszöm! Nem tudom, hol találom. Mindig hozzám jött. Soha nem telefonon, mindig az üzletemben. Ígérem! Ahh!"

"Hát ez alaposan haszontalan információ" - motyogta Asher a lány irányába.

"És most mihez kezdjünk?" - akarta tudni a lány. Az emberek kihallgatásában nem volt tapasztalata. Legjobb, ha hagyja, hogy a képzett szakember intézze.

"Én... nem vagyok teljesen biztos benne" - ismerte be Asher. "Egyfajta útlezárásnál vagyunk. Mert eléggé biztos vagyok benne, hogy az igazat mondja. Nem tudja. Haszontalan számunkra."

Asher undorodva sóhajtva ellökte magát a kocsitól, elengedte a maffiafőnököt - mintha Five Peaksben lenne maffia!" -, és összecsapta a kezét, mintha le akarná mosni magáról a port.

"Ti ketten nagy hibát követtek el itt" - kezdte mondani az idősebb férfi. "Tudják, hogy ki..."

Emma tágra nyílt szemmel nézte, ahogy Asher megpördül, megragadja a férfit az ingénél és a kabátjánál fogva, lerántja a kocsiról, és tisztán visszadobja a sikátorba, majd a mögötte lévő autó szélvédőjébe.

"Nem, nem tudom, ki vagy, és nem is érdekel" - morogta, miközben a bűnöző mozdulatlanul feküdt, tágra nyílt szemmel, a mellkasa fel-le emelkedett, és megdöbbent a hirtelen erőfitogtatástól. "Five Peaks az én városom, és az én védelmem alatt áll. Ha csak egy lélegzetet is veszel az irányába, életed végéig börtönben leszel, mielőtt újra belélegezhetnél. A legjobb esetben is."

Emma is meglepődött, de egyben... lenyűgözte is. Soha nem látott még ilyesmit csinálni. Ilyen laza erővel még soha. Félelmetes volt, és mégis... mégis... legszívesebben bámulta volna a férfit, és az alsó ajkába harapott volna, annyira hatott rá.

"Szedd össze magad" - sziszegte a lány.

"Mi az?" Asher megkérdezte, felnézett onnan, ahol éppen azzal volt elfoglalva, hogy az egyik eszméletlen gengsztert kihúzza a sikátorból.

"Semmi" - mondta a lány kedvesen. "Csak... csak... feldolgozom ezt az egészet. Ez az egész egy kicsit új nekem. Még sosem álltam kormányügynök védelme alatt."

Asher a homlokát ráncolva nézett rá. "Egy micsoda?" - rázta zavartan a fejét, majd továbbment. "Egyébként elnézést kérek ezért. Nem akartam, hogy bármit is láss, de csak úgy felbukkantál."

"Ne aggódj emiatt" - legyintett a lány, és próbált higgadtnak tűnni, mintha meg tudná oldani a helyzetet. Ashernek nem kellett tudnia, hogy egyszerre borult ki enyhén, és egy kicsit fel is izgatta a férfi. Nem, ezt egyáltalán nem kellett tudnia.

"Jól van, akkor ezt most elintézem. Aztán indulnunk kell."

"Rendben. Persze." Bólintott, és tett egy lépést a kocsija felé, mielőtt az emlékei visszatértek hozzá. "Um, Asher? Nem tudok menni. Valahogy összetörted a kocsimat."

"Hmm? Oh. Az. Ne aggódj, nem nagy ügy. Meg tudom javítani."