Riley Storm - A Mate to Believe In - 8. Fejezet

 

Nyolcadik fejezet

Carla

Első nap

Visszaérve a tetthelyre, Carla kiszállt az autójából, és szemügyre vette az épület homlokzatát.

Semmi más nem sérült meg. Csak a bejárati üvegajtók, és a bent zajló verekedés okozta károk. Igaz? Sem Pete, sem Melissa nem vette észre, hogy bármi is hiányozna. Azt mondták, hogy csak építőszerszámok voltak jelen, de mindennel elszámoltak.

"Akkor az épület csak véletlen egybeesés?" - kérdezte magában, miközben a rendőrségi szalaghoz lépett. "Nincs valódi kapcsolat magával a bűncselekménnyel, hanem pusztán a véletlen műve?"

Ha az eredeti elmélete igaz volt, hogy a két férfi összeveszett valamin, akkor teljesen lehetséges, hogy ez csak az a hely volt, ahol az egyik utolérte a másikat. Ez újabb kérdések sorát indította el a fejében. Melyik férfi volt az, aki üldözött? Melyikük volt a rosszfiú?

Annyi kérdése volt, és pontosan nulla válasz. Felemelte a rendőrségi szalagot, és belépett. A napfény halványodott, de nem tűnt el, de a napszemüveget már fel tudta emelni a fejére, már nem volt rá szüksége, hogy lásson. A károkat felmérve a tekintete, mint mindig, most is a tartógerendára tévedt.

"Hogy csináltad ezt?" - kérdezte az üres szobától, miközben odasétált a rúdhoz, és megpróbálta elképzelni, mekkora erő kellett ahhoz, hogy majdnem kettéhajlítsa és leszakítsa a mennyezetről. A négy csavar közül az egyik még mindig a padlóhoz volt rögzítve, de egyértelműen az is elgörbült és kicsavarodott.

"Nem mi voltunk."

Carla megpördült, keze a pisztolyáért nyúlt, amikor valaki megszólalt a válla fölött.

"Nyugalom, seriff, nyugalom" - mondta az illető, a karját felemelve, a tenyerét a nő felé fordítva. "Nem jelentek fenyegetést."

A lány idegesen megrándult, a pisztoly félig kibújt a tokjából.

"Mi a fene, Pace?" - csattant fel. "Miért lopakodtál így a nyakamba?"

A férfi a homlokát ráncolta. "Nem én voltam? Átmentem a padlón, és akkora zajt csaptam, mint egy elefántcsorda. Csak te nem néztél fel."

"Uh huh. Biztos vagyok benne, hogy meghallottam volna" - morogta, visszatolta a fegyvert, és mély levegőt vett, próbálta lecsillapítani a hevesen verő szívét. "Nem kellene itt lenned" - tette hozzá. "Ez egy aktív bűnügyi helyszín."

Pace körülnézett. "Nekem nem tűnik túl aktívnak."

Carla dühösen a nyelvét a szájpadlásához szorította, de kényszerítette magát, hogy nyugodt maradjon. "Mit keresel itt, Pace? Talán azért jöttél vissza, hogy eltüntesd a bűnöd bizonyítékait? Valószínűleg most le kellene tartóztatnom, amíg ki nem derítem, mit tettél."

A nagydarab férfi megráncolta a homlokát, majd megvonta a vállát, mielőtt visszarángatta a drága öltönyt a helyére. "Épp ellenkezőleg, seriff. Azért vagyok itt, hogy segítsek magának."

Carlának hosszú időbe telt, amíg ezt feldolgozta. "Azért van itt, hogy... segítsen nekem? Segíteni miben?"

"Hogy minden tőlem telhető segítséget megadjak a rosszfiú felkutatásában" - mondta Pace, mintha ezt már tudnia kellett volna.

"Aha. Hm. Te vagy a rosszfiú" - mondta lassan.

"Nem, nem, nem. A másik fickó. Ő a rosszfiú" - mondta Pace. "Az, akivel én harcoltam."

"Szóval volt itt még valaki" - mondta halkan. "Ti ketten verekedtetek?"

"Igen, igen. Ezen már túlléptünk. Próbálj meg lépést tartani."

Carla megforgatta a szemét. "Fogd be."

"Tessék?"

"Azt mondtam, fogd be. Nincs szükségem a segítségedre. Egyedül is le tudom nyomozni ezt a rosszfiút, ha tényleg ennyire rosszfiú, egyedül is."

Pace ránézett, a szeme kissé szkeptikusan ráncosodott. "Erről nem tudok."

"Köszönöm a bizalmat" - mondta forrón.

"Akkor ki a rosszfiú? Hová ment? Mit csinált?" Pace megkérdezte. "Tudja valamelyik választ?" - folytatta, amikor a lány nem válaszolt azonnal.

Carla felsóhajtott. "Oké, rendben. Szóval még mindig fejtörést okoz. Akkor mondd csak, mit tudsz, Pace? Miről hazudtál nekem, amikor a múltkor feltartóztattalak? Az az információ, amit szándékosan eltitkoltál előlem?"

Pace elvigyorodott. "Ó, már értem, mire akarsz kilyukadni. Ez nem túl kedves, seriff."

"Helyettes."

"Micsoda?"

Carla megrázta a fejét. Ez fájdalmasnak ígérkezett. "Helyettes vagyok" - mondta lassan. "Nem vagyok seriff. Csak egy seriff van a városban. Az Dunbar, az az ember, akit a családja valószínűleg lefizetett, hogy ne törődjön semmiféle incidenssel, amit maguk itt, Five Peaksben okoznak."

"Maguk?" Pace megismételte. "Némi haragot érzek, helyettes."

"Igen, maguk, emberek. Családok az Ötökből. Tudja, kikre gondolok. Mindannyian bejönnek a városba, felrobbantanak dolgokat, megrongálnak dolgokat, és úgy hadonásznak a pénzükkel, mintha az varázsütésre eltörölne mindent. Mintha az embereket valójában nem érintenék maguk és a tetteik."

"Azt mondtam, felajánlom, hogy kifizetem a károkat" - mondta Pace, miközben körülnézett.

"Így van. Látod, azt hiszed, hogy ez ilyen egyszerű" - csattant fel a nő. "Hát nem az. Az itteni kis kalandod hetekkel vetette vissza Pete-et és Melissát, azt mondanám. Olyan heteket, amikor nincs fizetésük, olyan heteket, amikor plusz bérleti díjat kell fizetniük az ingatlanon. Stressz, hogy megpróbálják kideríteni, mit lehet megjavítani, és mit kell egyenesen kicserélni. Maguk gazdagok erre nem is gondolnak. Ti csak dobtok rá egy kis pénzt, és azt hiszitek, hogy megint rendben van."

Meglepetésére Pace nem várta unott arckifejezéssel, hogy befejezze. Figyelt rá, miközben beszélt.

"Igazad van" - mondta. "Erre nem is gondoltam. Megduplázom a javítások összegét, a többletet pedig a tulajdonosok kapják, hogy kárpótoljam őket az itt okozott nehézségekért. Ez elég lesz, helyettes? Folytathatjuk most már az ügyet, vagy van még több sérelmed, amit egy olyan emberrel szemben kell hangoztatnod, akivel még sosem találkoztál?"

Carla nem volt egészen biztos benne, hogy most mit mondjon. A férfi ügyesen csapdába ejtette, annak ellenére, hogy elismerte, teljesen igaza volt a helyzet kezdeti értékelésében.

"Mondd el, amit tudsz" - mondta. "Ki a rosszfiú, mit tett?"

Pace grimaszolt. "Bárcsak tudnám, hogy ki az. Alig láttam az arcát, olyan gyorsan történt minden."

"Értem. Nem sok segítség, de rendben van. Mit tudsz még mondani?"

"Megpróbált kirabolni."

"Például kirabolni téged?" - kérdezte, és kezdett átesni az úgynevezett nyomozói üzemmódba, ahol megpróbált mindent elemezni, és minden lehetséges kérdést feltenni.

"Nem, de nem is konkrétan engem. Elektronikusan próbálta ellopni a, ööö, családom pénzét. Több közös számlánk is van. A héten bementem a bankba, hogy ellenőrizzem őket, és azt mondták, hogy valaki más éppen ott járt, és pénzt akart felvenni, de megállították, mert az előző héten megváltoztattam a jelszavakat és hasonlókat. Különben az egészet megkapta volna."

Az időzítés olyan közel volt, hogy a parkolóban utolértem. Végigkergettem az utcán, majd kijutottam ide, és elkaptam. Átmentünk az ajtókon. Verekedtünk."

"Aztán mi történt?"

"Elmenekült" - mondta Pace vállat vonva.

"Nem elég jó. Hogy tudott elmenekülni, Pace? Szükségem van a részletekre."

A nagydarab férfi összecsuklott. "Nyert."

Carla mentálisan mindent újraalkotott a fejében, miközben a férfi beszélt. "Mit nyert?"

"A harcot. Köztünk."

A lány kuncogott. "Szóval megvert téged, ezt akarod mondani?"

Pace rávillantotta a tekintetét. "Úgy néztem ki, mint akit megvertek? Nem, nem próbálkozott ilyesmivel. Csak elég ideig volt fölényben ahhoz, hogy kiszaladjon elöl, bepattanjon a kocsimba, és ellopja."

Carla tátogott, ahogy a szavai otthonosan regisztrálódtak. "Szóval ellopta a teherautódat, és eszedbe sem jutott, ó, nem is tudom, megemlíteni ezt a rendőrnek, aki odakint letartóztatott?!"

Megvonta a vállát. "Olyan hamar odaértél, gondoltam, biztosan láttad, ahogy a teherautó elindul."

Carla a homlokát ráncolta. Ez... logikus feltételezés volt. Újra lejátszotta fejben a jelenetet.

"A francba" - motyogta. "Az a szemétláda elment mellettem. Csak feltételeztem, hogy menekül a helyszínről, mint mindenki más. A fenébe. A francba! Legközelebb említsd meg az ilyesmit Pace! Már az elején."

Carla kezdett pánikba esni. Az egész karrierjét kockáztatta, hogy valami többről van szó. Igen, egy autólopás bűncselekmény volt, de nem egy földalatti bűnszövetkezet leleplezése, amire félig-meddig számított.

Persze, még mindig nem tudja, hogy Pace a teljes igazságot mondja-e vagy sem. Lehet, hogy kifizetődő lenne közelebb kerülni hozzá, megismerni őt, miközben megpróbálja megfejteni, ki próbálta kirabolni. Elvégre a legtöbb átlagos embernél nem fordul elő, hogy valaki megpróbálja ellopni a családi bankszámlát. Minden bizonnyal van itt még egy másik réteg is.

Megelégedve azzal, hogy még mindig van mit megtudni, hogy valami nagy dolgot rejtegetnek, Carla elhatározta, hogy folytatja az ügyet.

"Oké, tehát rablási kísérlet, nagy értékű autólopás. Ezzel tudok dolgozni" - mondta magában bólogatva. "Igen, ezt meg tudom oldani."

Pace az ajkát rágta. "Nos, helyettes, van még más is."